Irodánk különböző sarkaiba térképeztük fel a települések ajándékait, az asztal mellett Etéd, a kanapén Újszékely, itt Rugonfalva, ott Nagysolymos, picit arrébb Románandrásfalva, odébb pedig a keresztúri gyerekek ajándékai, olyan volt az iroda, mint egy igazi angyal gyár, és álltunk körülötte, átnéztük többször, ráragasztottuk az igazi leveleket és vártuk, hogy indulhassunk.
A két napos angyal túra egyszerre volt fárasztó és energizáló, egyszerre töltötte fel és viselte meg lelkünket. Majdnem minden gyermekkel sikerült találkozzunk, láttuk mindenki igazi örömét, amit az ijedtség legtöbb esetben megpróbált felülírni, tényleg olyanok voltunk, mint akiket az angyal küldött – elmondtuk a gyerekeknek, hogy az angyal a leveleket és az ajándékokat hozzánk dobta le és most keressük az ajándékok gazdáját. Úgy izgultak, látszott, hogy szorul a markuk, kinyílik a szemük és reménykednek, hogy az ő ajándékuk is ott legyen, főleg a kisebbek, rajtuk még úgy igazán érződött, hogy mese nincs, itt csoda történik, és ők erősen hiszik ezt. Volt olyan gyerek, aki nem merte kinyitni ajándékát, volt, aki gyorsabban szedte szét, mint kutyus a vacsoráját, volt, aki úgy örült, mintha az egész világ az övé lenne. Volt, akinek sosem volt karácsonyfája, most megkapta, ám a vele járó gömböknek jobban örült, volt, aki nem hitte el, hogy mindent megkapott. Volt, aki végre a félcipőjét bundás csizmára cserélhette, volt, aki úgy örült, hogy szaladt körbe az udvarba, volt egy olyan kislány, aki reszketett örömébe, persze olyan is volt, aki elégedetlen volt, de olyan is, aki adott a másiknak a sajátjából.
Láttunk gyerekeket jöttünkre mezítláb szaladni a lépcsőn lefelé, akinek padló helyett a föld morzsolódott lábuk alatt, akiknek a fűtés csak a szebb napokon melegít, akik félve vették át tőlünk a labdát.
Nagyon sokat tanultunk, nagyon sokat tapasztaltunk, tudjuk, hogy egyes helyeken a himlő elleni kenőcsnek nagyobb hasznát vették volna, mint a labdának – de nekünk most a gyermek kívánsága volt az első, most nem az állam, az önkormányzat, a tanító mérte és adta ki az ajándékokat, hanem az igazi angyalok, azok a jó emberek, akik szegény embereken segítettek. Tudjuk, hogy sok jó ember van és még több szegény sorsú gyermek, akik nem tehetnek a helyzetük kialakulásáról, ők világra jöttek és minden nap kapaszkodnak. Most boldogok, valószínű mindennap boldogok, és csak minket ijeszt meg a sorsuk, viszont tudjuk, hogy különleges perceket okoztunk nekik és hisszük, hogy a szeretet és a segíteni akarás őket is kezüken fogja és viszi előre, hogy szeressenek, hogy szeressük őket, hogy segítsünk nekik, s hogy ők is segíthessenek.
Köszönjük szépen mindenkinek, aki egy kicsit is magáénak érezte ezt a programunkat, a tanítóknak, a zenészeknek, az angyalkáknak, a nagyon ügyes önkénteseinknek – így mind, mind részesei lehettünk egy közös szép csodának!
BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁN AZ ERDÉLYI IFJÚSÁGI EGYESÜLET CSAPATA