Úgy hiszem, magyarságunkból fakadó kötelességünk nekünk is e nemes napon a lángot életre kelteni látószervünkben, s mellünkre büszkén kitűzni a haza színeiben pompázó kokárdát. Az Erdélyi Ifjúsági Egyesület is nemzeti zászlónk színeiben tisztelgett az ünnepi héten. Önkénteseink jó pár programmal tették színesebbé, ugyanakkor kisebbek számára is elérhetőbbé a forradalmi lelkületet.
A meghirdetett rajzversenyen 182 kisiskolás vett részt, szemet kápráztató alkotások születtek, melyek tükrözték a gyermekek hazaszeretetét és kreativitását. A rajzok szavazással kerültek kiértékelésre, bárki kinyilváníthatta a véleményét az egyesület székhelyén kiállított illusztrációkkal kapcsolatban március 14, valamint 15-én. Ezúton is gratulálunk a győzteseknek, ugyanakkor minden apró márciusi ifjúnak, aki a ceruzát kezébe ragadva alkotott valami feledhetetlent. A rajzokat 5 kategóriára bontottuk, azaz előkészítő, I., II., III. és IV. osztály köreiben szavazhattak, az eredmények a következők:
Előkészítő osztály kategóriájában a nyertes Zakariás Demeter Kitti, I. osztályosok között a legtöbb szavazatot a Derzsi Hajnalka rajza kapta, a II. osztály kategóriájában a Kelemen Ernő rajza nyert, a III. osztályban a Tordai Jázmin alkotása nyerte el az emberek tetszését, a IV. osztály részéről a Dénes Anita rajzára szavaztak a legtöbben.
Mindemelett Egyesületünk lehetőséget nyújtott egy délutáni kokárdakészítésre, melyre csütörtökön, a nemzeti ünnepnap előtt került sor. A kicsiknek és nagyoknak egyaránt hasznos program keretén belül két fajta szalagrózsát lehetett készíteni, így mindenki a maga kézügyességéhez mérten teremthette meg a hazaszeretetet szimbolizáló kitűzőt. Az elkészült kokárdákat másnap mindenki a szíve felöli oldalon, büszkén viselte, épp ahogy Petőfi is tette 1848. március 15-én, azon az ominózus napon, melyre minden évben keserűséggel, ugyanakkor szavakba nem önthető büszkeséggel tekintünk vissza, vállalva sorsunkat, vállalva magyarságunkat.