Izgatottan vártam, hogy Strasbourgba utazzunk, és jobban belemélyüljünk a játékok világába, hogy elmélkedjünk arról, milyen hatással vannak a videojátékok a mai gyerekekre, hogy megismerjem más országok játékait, hogy találkozhassak süket fiatalokkal, jelbeszédet tanulhassak, ismerkedjek, tanuljak, tapasztaljak. Ha írtam volna egy listát az elvárásaimról, mielőtt repülőre szálltunk, akkor ma már mindegyik mellett egy zöld pipa ékeskedne.
Az igazat megvallva eléggé tartottam attól, hogy angolul kell majd megfogalmazzam a meglátásaimat, ötleteimet, de mindenki nagyon türelmes, segítőkész, és kedves volt, így bátran mertem akár butaságokat is mondani, vagy segítséget kérni.
Csapatokra osztva foglalkoztunk az „ECO játékok” témával, sőt minden csoport tervezett egyet, kivitelezte, majd elvittük őket olyan gyerekeknek, kiknek szüleik a mindennapi kenyérért is keményen megdolgoznak. Játszottunk, nevettünk velük, betekintést nyertünk az életükbe, és hálásak voltunk a sajátunkért.
Játékok, képregény készítés, előadások, jó kedv, mosolyok, barátságok, egész életre szóló emlékek jellemzik a Strasbourgban töltött napokat. Hálásak vagyunk az Erdélyi Ifjúsági Egyesületnek, hogy minket választott és lehetőségünk nyílt tanulni, tapasztalni, megismerni más országok fiataljait, s ezáltal önmagunkat is.