Az amarantei ificserénk 12 órás Beauvais-i város és repülőtér-nézéssel kezdődött, amikor repülőnk két órás késése miatt lekéstük a csatlakozást. Majd amikor új jegyet kaptunk, a járatot törölték. De nem estünk kétségbe, mivel ismeretlenekként indultunk útnak, csapat építésre használtuk az extra időt. Ez később meg is látszott, mert nagyon jó csapatként éltük meg a következő napokat. „Egy nagyon jó hétből kiválasztani a legjobb momentumot szinte lehetetlen feladat” (Zsolt)
“Az embernek sok mindent kell tanulnia az életről, de ezen az ifjúsági cserén azt tanultam meg, hogy a legjobb módszer a tapasztalat, hogy kimenj olyan helyekre, ahol még sohasem voltál. A másik dolog amit csak az úton odafele és visszafelé tanultam, az az hogy mennyire kicsik vagyunk a világhoz képest.” (Tamás)

Amarante mindenkit elvarázsolt, hatalmába kerített a pozitív portugál életérzés. A programot is nagyon szerettük, jó, hogy változatos volt.
„Régen sokat jártam táborba, táncos turnéra, ismerkedtem emberekkel, de ez az ifi-csere volt az összes közül a legjobb. Ez más volt. Én kalandnak minősíteném.” (Heni)
Nagyon hamar összerázódtunk a többi csapattal is és nehéz volt az elválás. A hét legérzelmesebb pillanata a második zenei előadás után jött el, egymás karjába borultak az emberek, megtörve a közeli búcsú pillanatától.
„Ezt a hetet, érzést nem lehet szavakba önteni. Sztorikat lehet mesélni, de az érzésre nem tudok szavakat találni. Ez az életemnek egy nagyon meghatározó hete volt.” (Kincső)

Az Amarante-ben töltött egy hét után a szívünk tele van SAUDADE-al és a nyarunk tele élménnyel és tanulsággal.
“A legnagyobb egyéni fejlődéshez szükséges az, hogy megtanuljuk különböző perspektívàból szemlélni a világot. Rá kell jönni arra, hogy az eltérő kultúrák nem csak színesítik a világot, hanem egységessé is teszik azt.” (Dorottya)