Ha azt kellene mondanom, hogy „nem volt semmi különleges, csak egy ifjúsági csere” hazudnék. Megérkezésünk pillanatában a helyszín önmaga barátságosságával tárult elénk: kis, szimpatikus paradicsomkert megbúvó málnabokorral, mely mögött hosszú asztaloknál ültek Ők, az akkor még idegenek. Eleinte, mint riadt őz néztük a többieket, és ők is hasonlóan néztek ránk. Ha ezt a képet összehasonlítom a félig könnyes tekintetekkel, amikor búcsúztunk, hangosan nevetnem kell: mégis mitől tartottunk? Attól, hogy így fogjuk majd hiányolni azt a sok jó embert?
Alig öt perccel megérkezésünk után nyilvánvalóvá vált, hogy jó helyen vagyunk. Először egy kárpátaljai párosba botlottam a lépcsőn lefele jövet, akiket „barátkozni jöttem” mondattal köszöntöttem, hozzuk csatlakozva. A későbbiekben, ahogyan megismerkedtem egyre több résztvevővel világosodni látszott, hogy ki az aki szervező, ki az aki kárpátaljai, felvidéki, délvidéki és anyaországi. Minden egyes beszélgetésnél kiderült, hogy igen, mégis csak kicsi ez a világ: szülőföldeiken már vannak nekem is ismerőseim, akik őket is ismerik. Idővel az unalmas „általános adatok” mellett már azt is tudtam, hogy ki az, aki hangosan nevet, gyorsan szeret, keveset eszik, sokat mosolyog, szép a szeme, magas, kedvesen szólít meg, odafigyelő – és sok más, kedves jellemző.
Az egyik feladatunknál életünk könyvének kellett címet adnunk, és családnevünk helyett legjellemzőbb tulajdonságainkat kellett feltüntetnünk. Én a Segítőkész Júlia: Humorral könnyebb klasszikus irodalmi művet választottam. Megadtam saját magam címkéjét, hogy majd a többiek is összevethessék saját címke gyűjteményükkel. Gyönyörű az albumom a fejemben most már: a képek alatt ott vannak azok az önmeghatározó szavak, amelyek mindenki könyvén szerepeltek, mellettük pedig szeretett apró jellemzőik, amelyeket én aggattam rájuk, közös pillanataink során. róluk. Mindig cipelem magammal cipelem most már ezt az „albumot”, és ha majd egyszer eszembe jut, hogy „volt valaki, aki tudom, hogy hunyorított mikor mosolygott” beugrik majd az illető, és róla ez az egy hetes élmény.
Sikeresnek vélem a tábort. Hasznos volt úgy a vállalkozásokról szóló tudás bővítésében, mint önmagunk megismerésében. Egymás nyelvjárásaiból tanultuk, egymás szokásaival ismerkedtünk, egymás vállalkozási ötleteit ismertük meg, valamint sok esetben jelentős barátságokat kötöttünk. Köszönöm ez a lehetőséget! 2018 legjobb élménye volt.